Amikor februárban napvilágra került a Hatékony Helyi Közigazgatás című titkos stratégiai tanulmány, amely szigorodó központi kontrollal és munkahelyek megszűnésével kötötte össze az állami alkalmazásszolgáltatások (ASP) országos bevezetését, világos volt, hogy szakmai vita helyett polarizált politikai összecsapás várható a kérdésben. A javaslatot a héten fogadta el a parlament, ám a részleteket később, rendeletben fogja szabályozni a kormány, így jelenleg mi sem igazán tudjuk, hogy az átláthatóság szempontból örüljünk-e az informatikai központosításnak, vagy sirassuk a helyi demokráciát. Összeszedtük az érveket.

 

EU-s pénzből állítja vissza a tanácsrendszert a Fidesz?

Az önkormányzati szektor haragját kiváltó, később kormánykörökből letagadott tanulmány legneccesebb állításai sem tűnnek légből kapottnak, hiszen a kincstáron keresztül a kormány valóban erősebb felügyeleti eszközhöz jut az önkormányzatok gazdálkodása felett, a kiszervezés pedig könnyen járhat elbocsátásokkal. Valószínűleg az sem esik jól a nagyobb városok vezetőinek, hogy szakítaniuk kell bejáratott informatikai fejlesztőikkel és fejlesztéseikkel, nem is beszélve a (kétes hosszúságú) átmeneti időszak várható adminisztrációs viszontagságairól. Látni kell azonban, hogy a kontroll eszközei jelenleg is megvannak, a e-közigazgatás vártnál talán lassabb hazai terjedésének pedig hatékony katalizátora lehet egy ilyen állami beavatkozás, hiszen a széttagolt, párhuzamos fejlesztésekkel teli rendszert nehéz volna csak ajánlásokkal valamilyen irányba mozdítani. Az ASP-program terve 2008 óta van az asztalon (a modell az e-közigazgatásban a 90-es évek vége óta létezik). A jelenlegi, országos projekt alapját pedig egy, a központi régióban megvalósuló, 2012-ben elindított, EU-s fejlesztés adja majd.

Nem alaptalan azonban a zsigeri félelem a centralizációtól: az Orbán-kormány 2010 óta sokat tett a magyar önkormányzati rendszer kiüresítéséért, és ennek a folyamatnak a korábbról ismert hívószavai (hatékonyság, az eladósodás megfékezése) köszönnek vissza a titkos kormányzati tanulmányban és a törvényjavaslatban is. Utóbbi megszégyenítően ír az önkormányzati szférában tapasztalható korrupcióról, ami ellen a központi államnak tennie kell – bár korábban az „elmúlt nyolc év” forráskivonásaival magyarázták ugyanezen tendenciákat. A legmagasabb szinteket is érintő, korrupció-gyanús politikai ügyek ellensúlyozására logikus stratégiának tűnhet, ha a kormány önmaga a közigazgatás közé próbálja áthelyezni a korrupcióellenes küzdelem frontvonalát. Az ASP tehát csak elsőre tűnik a bürokrácia belügyének, valójában lényeges hatalmi folyamatokra világít rá.

Mutatnak jelek arra is, hogy a választások előtti, célzott osztogatás fő terepe is a szoros felügyelet alá vont önkormányzati szféra lehet majd. Programszerű, kiterjedt állami intézkedések helyett/mellett „pork-barrel”-típusú, a fontos kerületek választóinak lekenyerezésére szolgáló fejlesztések tucatjait jelentette már be a miniszterelnök a Modern Városok Program keretében. Ezek az önkényes, rendeleti költések nehezen monitorozhatók és a helyi érdekeken (miniszterelnök és polgármester kedélyes összekacsintásán) túl nem illeszkednek egy számon kérhető, a közjót szolgáló fejlesztési programba. Bár a választások előtt végrehajtandó ígéretekkel kitömött nagyvárosok lelkesek a helyi fejlesztési elképzelések felkarolása miatt, hamarosan megjelenő blogposztunkban írni fogunk arról, mennyire kötött a lebonyolítás a gyakorlatban: az önkormányzat csak az egyedileg támogatott projektek végrehajtója, szigorú központi kontroll alatt áll, figyelembe kell vennie nemcsak a párt választási, de a holdudvar gazdasági érdekeit is.  Az adattárházon át a kormány könnyebben követheti majd ezeket a projekteket is.

Ez a mechanizmus joggal akasztja ki azokat, akik nem kapnak a modern városok fejlesztési pénzeiből, és nem is kis települések, akik szívesen lemondanának a saját informatikai megoldásaik üzemeltetéséről: tehát az autonómiájukat féltő közepes városokat. Schmidt Jenő, a TÖOSZ vezetője, Tab város fideszes polgármestere keményen nekiment a sajtóban az intézkedésnek. A hitelfelvételre alapozott „gyámságot” például azért sem tartják indokoltnak, mert a helyhatóságok jelenleg is  csak kormányzati beleegyezéssel vehetnek fel hitelt. A kérdésben azért lehetetlen igazságot tenni, mert az ASP céljai között összecsúszik két dolog: az „önkormányzati feladatellátás egységességének biztosítása” (szuper!) és „az ország pénzügyi stabilitásának megőrzése” (ti. rendkívüli felhatalmazás központosításra) – mi úgy látjuk, a  most felálló rendszer közpénzköltéssel kapcsolatos, nyilvános adatait elérhetővé kellene tenni mindenki számára, hogy ne csak a kormány babrálhasson velük.

  

Jobb lesz ettől a helyi (ön)kormányzás? Csak a teljes átláthatósággal!

Mi azt szeretnénk, hogy a közpénzeket átláthatóan, elszámoltathatóan használják fel – ennek a feltételei pedig jóval kedvezőbbek a helyi önkormányzatoknál, mint például az állami vállalatoknál (vagy éppen a jegybanki alapítványok esetében). A helyi hatalom és a helyi ügyek közelebb vannak az állampolgárokhoz, a helyi demokrácia miatt jobb az információáramlás és inkább lehetséges civil kontroll. Ez védendő érték a centralizációs törekvésekkel szemben: elveszne, ha az önkormányzatok a kormányzati akarat helyi végrehajtóivá silányodnának.

Az átláthatóság jelenleg is csak hiányosan valósul meg a magyar településeknél: legutóbb végignéztük a nagyvárosok honlapjait, közérdekű adatokat keresve, és nem voltunk teljesen elégedettek. A témában megfogalmazott ajánlásainkat azezaminimum.hu/onkormányzat oldalon követheted.

Egyfelől jó cél, hogy mindenhol elérhetővé váljanak az elektronikus közigazgatási szolgáltatások, - építésügy, ipari-kereskedelmi igazgatás, adóügy, szociális igazgatás, gyámügy - IT támogatást kapjon az iratkezelés, a testületi munka, a kis települések kapjanak testre szabható önkormányzati portált. Másfelől úgy tűnik, az információszabadság nem élvez prioritást a fejlesztések során: elnézve a pilot-projektben készült honlapokat, a front-end nem éppen egy közügyekben tájékozódni vágyó állampolgár igényeit célozza, márpedig egy ilyen fejlesztés az alapját képezhetné egy átlátható, részvételibb önkormányzati működésnek is, gondolok  itt például a közzétételi kötelezettségek egységesítésére, automatizálására. A nyíltan költő, adataikat összemérhető formában közzé tevő települések megalapozottabban hozhatnak döntéseket, a nyílt adatokra civil fejlesztések építhetők.

Nem világos azonban, mikor jut el oda a tízmilliárdos fejlesztés, hogy ezek a szempontok egyáltalán felvethetők legyenek, hiszen a tervezés nem volt igazán nyitott folyamat még az önkormányzatok számára sem. Még súlyosabb kérdés, hogy van-e egyáltalán nyitottság a (parlamenti és helyi) döntéshozók részéről a rendszerben felhalmozódó, a jelenlegi kincstári adatoknál jobb minőségű, közérdekű gazdálkodási adatok kiadására, hogy kiaknázhatóak legyenek a nyílt adatokban rejlő lehetőségek akár az ASP közbeszerzésben nem érintett, de a témához értő informatikai vállalkozások, vagy civilek számára is. Bár a településeknek most valószínűleg az is pont elég, hogy a kormány a fülük mögé néz – mégis szorgalmaznánk, hogy törekedjenek a teljes nyilvánosságra, mert ez - a viták tényalapra helyezése és az állampolgári részvételi a helyi ügyekben - lehet az önállóságuk záloga szemben azzal, ha csak a kormány ismerheti meg a gazdálkodásukat. Bízunk abban, hogy a rendszer hatékony, az ügyintézés gördülékeny és átlátható lesz. Olajozott kliensrendszer helyett átlátható költségvetési teljesítményt, helyi demokráciát szeretnénk látni, ezért törekedni fogunk az adatok megismerésére és széles körű felhasználására a hatékonyabb közpénzköltés érdekében. Bár a Fidesz felszólalója az általános vitában nem zárkózott el a rendszerben tárolt közérdekű adatok publikálásától, a vonatkozó ellenzéki módosítót leszavazta a parlament – itt tartunk most, a fejleményekről, tapasztalatokról igyekszünk beszámolni.