Érdekel, hogy Mészáros Lőrinc mindösszesen mennyi földet szereztek országszerte? Mármint hogy tényleg mennyit? Hát a többi oligarcha? És a politikusok? Az ő családtagjaik? Strómanjaik és a strómanok strómanjai? Akkor nyilván megérted, hogy koránt sem öncél, ha lobbizni kezdünk a jelenleginél hatékonyabban kereshető és online is ingyenes tulajdoni lapokért.

Aki egyszer is költözött életében, ismeri a rendszert: minimum pontos címet, de inkább helyrajzi számot kell tudni ahhoz, hogy megismerjük egy ingatlan – legyen az társasházi lakás, kastély, gyárépület vagy éppen termőföld – legfontosabb adatait: a tulajdonosait, illetve azt, hogy milyen terhek (főképp hitelek) terhelik. És a zsebünkbe is kell nyúlni: a nem közhiteles tulajdoni lap is ezer forintot kóstál.

Jegyzetelni az illetékes földhivatalban természetesen ingyen lehet – csakhogy ebben az esetben az utazgatás költségeit is a kiadások közé kell sorolni, ami például egy Nyíregyháza-Zalaegerszeg viszonylatban akár tízezres tétel is lehet.

Az ingatlan-nyilvántartás alapelvei között első helyen szerepel a nyilvánosságé. Miért alap a nyilvánosság? Nem csak, sőt, elsősorban nem az újságírók és olvasóik kedvére. A fő cél az úgynevezett közbizalom. Akinek ingatlantulajdona van (ha csak nem fontos neki, hogy elrejtse, például az adóhatóság, a vagyonbevallás, egy zűrös válóper stb. elől mondjuk egy kajmán-szigeteki offshore cégbe), ezzel tudja igazolni, hogy az övé, így vehet fel rá hitelt, így adhatja el.

A vevő vagy a hitelező pedig így győződhet meg róla, hogy amit vesz, amire kölcsönt ad, az nem egy évtizedekkel ezelőtt elhunyt ausztrál kígyóbűvölőé (volt), hanem valóban azé, akivel tárgyal.

Ha 30+ milliós házra alkuszom, tényleg tétel ez az ezres? Adott esetben igen. Hiszen ritka, hogy az első megtekintett ingatlanra nyomban kiszórjuk a foglalót.

A tényfeltáró újságírók (újságok, kiadók) költségei ennek a sokszorosára rúgnak, akár egyetlen cikk esetében is. Így volt ez mindig is, de mostanában, hogy teljes gőzzel folyik az állami földvagyon zabrálása pályázati értékesítése, illetve a közpénzjellegű jegybanki palotabiznisz, különösen.

A fizetős szolgáltatás a fő alapelvet, a nyilvánosságot korlátozza: egyszerűen kizárja az adatok megismeréséből azokat, akiknek nincsen elég pénzük.

Valamire ráérezhetett Lázár János kancelláriaminiszter is, amikor az úgynevezett közigazgatási rezsicsökkentés részeként legalábbis részben ingyenes tulajdoni lapokat ígért még tavaly ősszel. Hogy aztán – egy nyilvánosságra nem hozott eredménnyel járó online „nemzeti konzultáció” nyomán – ebből pont ne legyen semmi.

Alapos a gyanú, hogy nem a népakarat írta felül Lázár ígéretét, hanem a földhivatalok lobbija: nehezen mondanának le az igazgatási költségként beszedett díjakról.

Létezik ugyanakkor példa az ellenkezőjére: a szintén nyilvános állami adatbázis, a cégeké elérhető ingyenesen itt. A mérlegek itt, a civil szervezetek pedig itt kereshetők.

Vagyis az állam más nyilvántartások esetében belátta: éppen elegendő a csinos apparátusa fenntartására, hogy az adózó adózik, nem feltétlenül szükséges még egyéb címen is lehúzni, ha betéved – akár online – egy hivatalba. Ahol nem kér külön munkát (nem csináltat pl. új útlevelet magának), csak olvasgatná azt, amit egyébként szabad neki.

Az ingyenesség az akár nem hiteles tulajdoni lapok esetében szép eredmény lenne, a nem professzionális adatkurkászok számára egyben teljes siker, de a tényfeltáró munkához kevés.

Hisszük, hogy politikusainknak annyijuk van, amennyit bevallanak? Elfogadjuk a használt Opelek+egyketted káposztási panellakások uralmát?

A kabarétréfaszerű politikusi vagyonleltárok helyébe valóságos átvilágítást készíteni, az oligarchák javait bemutatni lehetetlen úgy, hogy random tudomásunkra jutott ingatlan adatait szerezhetjük csak be cím/helyrajzi szám alapján.

Így maradhatott félbe például olyan alapvető munka, ami pedig alighanem (és teljes joggal!) a legnagyobb közérdeklődést keltené: pontosan mekkora is a vagyona a miniszterelnök családjának.

A cégek esetében magánvállalkozások programjait használva lehet név alapján keresni az illető személy érdekeltségeire, esetleg többek közös üzletére. Aki tegnapnál régebben kezdte a kutakodást, talán emlékezik rá, hogy e programok közkeletűvé válásakor, a kilencvenes évek közepén neves adatvédelmi szakértők vélekedtek úgy, hogy a névre kereséssel készített cégháló (ma már a céginfós vállalkozások alapszolgáltatása) a jogosulatlan adatkezelés minősített esete.

Szerencsére időközben sokat szelídült a jogvédelmi ortodoxia. Elfogadottá vált a nézet, amely szerint aki vállalkozást alapít, vezet, meghatározó részesedést szerez cégekben, az kvázi gazdasági közszereplővé válik, és az üzleti bizalom (a befektetők, üzleti partnerek védelme) érdekében kénytelen feláldozni intim szférája egy részét.

Szerintem a termőföldekkel, befektetési ingatlanokkal pontosan ugyanez a helyzet. Nem közszereplők lakáscélú ingatlanjai esetében felmerülhet aggály: míg vállalkozni nem kötelező, lakni szükséges valahol (lehet persze bérleményben is), márpedig az ingatlan-nyilvántartásban névre kereséssel éppen a lakóhely válik egészen bizonyosan elérhetővé. Bárkinek, adott esetben rosszban sántikálóknak, zaklatóknak is.

Fogós, ravasz kérdés, hogyan lehet elkülöníteni a két ingatlantípust. Laikus szemmel nem tűnik kivitelezhetetlennek például a tulajdonos nyilatkozata alapján az „otthonként” szolgáló ingatlant lakáscélúnak jelölni, és így (mint például a bt anonim kültagját) online keresőkben elérhetetlenné tenni. Tulajdonosonként nyilvánvalóan egyet, értelemszerűen családi házat (akár kastélyt) vagy társasházi lakást.

Ha az esélyeket latolgatjuk: kik vannak többen, a veszélyes pszichopaták elől bujkáló potenciális áldozatok, akiknek címe csak így, a telekkönyvben névre keresve lenne megszerezhető, vagy azok a politikusok, oligarchák, egyéb hatalmasságok, pereputtyuk, strómanjaik, akik ingatlanban veszejtenék el javaik közpénzjellegét, én az utóbbi csoportra fogadnék. Sajnos. Vagy éppen ellenkezőleg: szerencsére. (atlatszo.hu)

Ha csatlakoznál egy ilyen kezdeményezéshez, küldj emailt az info@atlatszo.hu címre! Mi már csatlakoztunk!